bélyegkép|A germán god szó legkorábbi igazolása a 6. századi Codex Argenteus (Máté evangéliuma 5:34)Az angol god szó az óangol god-ból származik, amely az ősgermán *gudą szóból ered. Más germán nyelvekben található rokonai között szerepel a guþ és gudis alak (mindkettő gót), guð (óészaki), god (ószász, ófriz és óholland) és got (ófelnémet).

Etimológia Az ősgermán *gudą jelentése és etimológiája bizonytalan. Általánosan elfogadott, hogy az indoeurópai alapnyelvű semlegesnemű passzív befejezett melléknévi igenévből, a *ǵʰu-tó-m-ból származik. Attól függően, hogy melyik lehetőséget részesítjük előnyben, a germán kifejezés kereszténység előtti jelentése lehetett (az „öntés” esetben) „áldozati ital” vagy „az, amire áldozati italt öntenek, bálvány” – vagy, a görög χυτη γαια „öntött föld” kifejezésre, amely „halomsír” jelentéssel bír, „a germán forma elsősorban a sírban lakozó szellemre utalhatott” – vagy (az „invoke” - megidézés esetben) „invocation, prayer” - megidézés, ima (hasonlítsuk össze a szanszkrit brahman jelentésével) vagy „az, amit megidéznek”.

A német írásokban a „God” szó legkorábbi használatát gyakran a gót Bibliában vagy más néven Wulfila Bibliában emlegetik, amely a Wulfila által a keleti germán, vagy gót törzsek által beszélt gót nyelvre lefordított keresztény Biblia. A gót Biblia legrégebbi részei, amelyek a Codex Argenteus-ban találhatók, a negyedik századból származnak. A negyedik században a gótok nagyrészt Wulfila püspök erőfeszítéseinek köszönhetően áttértek a kereszténységre, a mai Észak-Bulgáriában található Nicopolis ad Istrum-ban lefordította a Bibliát gót nyelvre. A gót Bibliában a guda és guþ szavakat használták Istenre.

A kereszténység hatása Az istent jelentő god szó akkor került be az angol nyelvbe, amikor az még rendelkezett nyelvtani nemekkel. A szó és rokonai eredetileg semlegesneműek voltak, de átalakuláson mentek keresztül, amikor a germán népek áttértek a kereszténységre, „hogy megkülönböztessék a keresztények személyes Istenét a pogányok által ismert személytelen isteni erőktől”. A semleges nem nyomai azonban megmaradtak. Míg ezek a szavak hímneművé váltak, így a hozzájuk kapcsolódó határozók és melléknevek hímnemű végződést kaptak, morfológiailag néha semleges neműek maradtak, ami a ragozásukban is megmutatkozott: Például a gót bibliában leírt guþ meins („az én Istenem”) kifejezésben a guþ úgy ragozódik, mintha még mindig semleges lenne, mert nem -s-re végződik, de a birtokos melléknévi meins -s végződést kap, mint más hímnemű főnevek esetében. 

A god és rokon szavak valószínűleg általános, túlnyomórészt többes számú, gyűjtő jelentéssel bírtak a kereszténységre való áttérés előtt. Az áttérés után a szót általában egyes számban használták a keresztény istenre utalva, és név jellegű tulajdonságokat is felvett.

Fordítások A god szót a görög teosz és a latin deus kifejezésére használták a Biblia germán nyelvű fordításaiban, először Wulfila gót nyelvű Újszövetség-fordításában. A deus szó etimológiájáról lásd *Djausz.

A görög θεός (theosz) jelentése angolul „isten”. Gyakran kapcsolódik a görög theō (θέω) („futni”) és theoreō („nézni, látni, megfigyelni”, görög ábécével: θεωρέω) szavakhoz, a latin feriae („ünnepnapok”) és fanum („templom”) szavakhoz, valamint az örmény di-k` („istenek”) szóhoz (léteznek alternatív javaslatok is De Saussure szerint). Összekapcsolják a *dhu̯es- „füst, szellem” szót is, amely balti és germán nyelvekben is megtalálható ugyanúgy „szellem” jelentéssel, és végül rokonságban áll a latin fumus „füst” szóval. A szó legkorábbi igazolt formája a mükénéi görög nyelvű te-o (többes számban te-o-i), amelyet lineáris B szótagírással írtak le.

Nagy kezdőbetűs írás bélyegkép|200x200px|1611-es Jakab király-féle Biblia egy lapja (zsoltárok 23:1,2). Az „ÚR” (és az „Isten” szavak előfordulása a címsorban).Az angol helyesírás fejlődését a keresztény szövegek határozták meg. A nagybetűvel írt „God” alakot először az ábrahámi vallások Istenére használták, ma pedig bármely monoteista istenképet jelölhet, beleértve az arab Allāh, a perzsa Kuda, az indiai Ísvara és a maszáj Ngai fordításait is.

Az angol nyelvben a nagybetűket az istenek neveire használják, beleértve a „God” szót is. Ennek következtében nagybetűs formáját nem használják több istenre vagy egy istenség általános fogalmára utalva.

Az istenre utaló névmások is gyakran nagybetűvel íródnak a vallás hívei által, a tisztelet jeléül. Ezek hgyományosan hímneműek („He”, „Him”, „His” stb.), kivéve, ha kifejezetten egy istennőre utalnak.

Megjegyzések

Jegyzetek

További információk (angolul)

Fordítás

Kapcsolódó szócikkek Bhagaván (szanszkrit istennév) Él (sémita nyelvű szó) Elohim Jumala (finn nyelvű szó) Tanri (török nyelvű istennév) Jahve JHVH Allah

Kategória:Isten nevei