Boleyn Anna angol királyné (, ; ) VIII. Henrik második felesége, 1532-től Pembroke márkinője, angol királyné 1533 és 1536 között. Házassága és későbbi kivégzése miatt kulcsfigura volt a korabeli politikai és vallási játszmákban, valamint az anglikán egyház megalakulásában. Apja Thomas Boleyn, Wiltshire grófja, anyja Elizabeth Howard. Szülei Hollandiában és Franciaországban taníttatták, ahol előbb Mária királyné (VIII. Henrik húga), majd pedig Klaudia királyné (I. Ferenc király első felesége) udvarhölgyeként szolgált. 1522-ben tért vissza Angliába, hogy családjaik kívánságára összeházasodjon ír unokatestvérével, James Butlerrel, Ormond grófjával, így egyesítvén a Boleyn és a Butler birtokokat. A házasság a források szerint nem valósult meg. Anna Aragóniai Katalin, VIII. Henrik feleségének udvarhölgye lett. I. Erzsébet anyja.
Állítólag nem volt olyan csinos, mint húga, Mária, ám jóval intelligensebb és megfontoltabb volt nála, tele ambícióval. Alapvetően öntörvényű és temperamentumos természet volt, akárcsak későbbi férje, VIII. Henrik. Gyönyörűen énekelt, kecsesen táncolt, és rendkívül elmésen társalgott, valamint folyékonyan beszélt franciául, és kitűnően lovagolt, továbbá tudott sakkozni és kártyázni is. Gyermekkora során legalább akkora tudásra tett szert, mintha ő is királyi házból származott volna. Hatalomvágyó és feltörekvő édesapja, Thomas Boleyn, aki a pletyka szerint csupán kereskedő ősökkel rendelkezett, beházasodott a tekintélyes angol nemesi családba, a Howardba. (Felesége, Elizabeth volt Norfolk 3. hercegének, Thomas Howardnak a húga.)
VIII. Henrik 1525-től kezdett udvarolni neki. A kezdeti elutasítások után Henrik annyira szerelmes lett Annába, hogy feltett szándéka lett elválni feleségétől, Aragóniai Katalintól. VII. Kelemen pápa nem volt hajlandó a házasságot érvényteleníteni. A király még akár arra is kész volt, hogy bigámiát kövessen el, úgy, hogy egyszerre lesz Katalin és Anna férje, s az Annától származó gyermekek is igényt tarthatnak majd a trónra. Henrik megtörte a katolikus egyház hatalmát Angliában és megkezdődött a Rómától való függetlenedés előkészítése.
Henrik és Anna 1533. január 25-én összeházasodott, amivel Henrik bigámiát követett el, hiszen még nem vált el Katalintól. 1533. május 23-án Thomas Cranmer a Henrik és Katalin között kötött házasságot semmisnek nyilvánította, ami nem válás volt, hiszen a válás szerint ugyan a házasság megszűnt, de előtte létezett a házastársi kapcsolat, míg az érvénytelenítés szerint Henrik és Katalin kapcsolata sohasem volt szentesítve, csak élettársi viszonyban éltek, tehát nem voltak házasok az érvénytelenítés előtt sem. Cranmer 5 napra rá Henrik és Anna házasságát érvényesítette. Válaszul a pápa Henriket és Cranmert kitagadta. A házasság és a kitagadás eredményeként megalakult az anglikán egyház, melynek feje maga a király.
A koronázásra 1533. június 1-jén került sor. Anna 1533. szeptember 7-én életet adott egy kislánynak, a későbbi I. Erzsébet királynőnek. Henrik továbbra sem adta fel a reményt, hogy két lánya mellé (Katalintól már született egy lánya, a későbbi I. Mária királynő) fiú gyermeke is születik Annától. A királyné összesen 3 magzatot veszített el; s emiatt Henrik csalódottságában 1536 márciusában már Lady Jane Seymournak udvarolt.
1536 áprilisában Annát felségárulással vádolták meg. Május 2-án le is tartóztatták és a Towerbe zárták. Még az esküdtszék hivatalos ítélete előtt bűnösnek találták és május 15-én elítélték. 4 nappal később a Tower parkjában lefejezték.
I. Erzsébet koronázása után Annát az anglikán egyház mártírjává nyilvánították. Az évszázadok alatt Boleyn Anna alakja számtalanszor megjelent különböző művészeti és kulturális művekben. A legjelentősebb angol királynék között tartják számon.
Élete Származása Anna Thomes Boleyn, a későbbi Wiltshire és Ormond grófjának és Lady Elizabeth Howardnak a gyermeke volt. Nagyapja Thomas Howard, Norfolk hercege. Thomas Boleyn már VIII. Henrik édesapját, VII. Henriket is szolgálta; köztiszteletben álló diplomata volt, többször utazott külföldi diplomáciai utakra.
Anna és testvérei a kenti Hever Castle-ben nőttek fel. Hivatalos feljegyzés híján Anna születésének pontos dátumát nem tudjuk. Egy 1600-ban íródott itáliai dokumentum a születésének évét 1499-re, William Rope azonban 1512-re tesz. Még az sem tisztázott, hogy Anna vagy testvére, Mária volt az idősebb; a legtöbb bizonyíték arra vall, hogy Anna volt a fiatalabb. Erre utal az is, hogy a korabeli szokás szerint az idősebb testvér házasodott először; a Boleyn-családban pedig ez a személy Mária volt. A legtöbb történész tehát arra a következtetésre jutott, hogy Mária 1499-ben, így Anna feltehetőleg 1501 és 1507 között született. Volt még egy bátyjuk is, George, akit VIII. Henrik később megtett Rochford bárójának, és állítólag két másik fiútestvérük (a nevük feltehetően Thomas és Henry volt), akik valószínű, hogy még kisgyermekkorban meghaltak, s születésük dátuma sajnos ismeretlen.
Eric Ives, brit történész Anna születését 1501-re teszi, míg Retha Warnicke, amerikai történész az 1507-es évet jelölte meg. A kulcsbizonyíték: 1514-ben Anna francia nyelven írt levelet apjának Angliába (Anna ekkor Hollandiában tanult). Ives szerint a szöveg megfogalmazása és a kézírás egy 13 éves lányra vall; Warnicke azonban állítja, hogy a számos helyesírási és nyelvtani hiba arra utal, hogy egy gyermek tollából való a levél. Ives nézőpontját támasztja alá, hogy udvarhölggyé csak minimum 13 éves lány válhatott; Anna pedig ekkor Habsburg Margit savoyai hercegné szolgálatában állt.
Ezek az adatok kétségbe vonják Warnicke állításait, azonban egyik dátum sincs biztosan alátámasztva.
Anna felmenői között találhatunk londoni polgármestert, herceget, grófot, két arisztokrata nőt, kereskedőt és egy lovagot. Rokonságban állt I.Edward királlyal is.
A Boleyn-család a norfolki Blickingből származik. A Boleyn nevet többféleképpen ejtették és írták. Habsburg Margit hollandiai udvarában például Boullan-ként hangzott; a leveleket az ott szolgáló lány Anna de Boullan-ként szignózta. Az Anna Bolina megszólítást is gyakran használta; a legtöbb portrét is így címezik. Eric Ives szerint Anna nemesebb származású volt, mint Jane Seymour, Catherine Howard és Catherine Parr (VIII. Henrik további 3 felesége).
Hollandiában és Franciaországban töltött évei
Anna apja folytatta diplomata karrierjét VIII. Henrik uralkodása alatt is. Thomas Boleyn vonzereje akkoriban Európa-szerte ismert volt; csodálói közé tartozott Habsburg Margit, I. Miksa lánya is. Margit ekkor Hollandia élén állt, és Thomas Boleyn annyira elbűvölte, hogy felajánlott egy helyet Annának az udvartartásában. Hivatalosan egy lánynak be kellett tölteni a 13. életévét, hogy ilyen megtiszteltetésben részesüljön; Anna valószínűleg fiatalabb volt, mivel a hercegné „la petite Boulin”-nek hívta. Anna 1513 tavaszán került a holland udvarba, ahol jó benyomást keltett szorgalmával és tudásával. 1514 közepén apja hazarendelte Angliába, majd októberben Franciaországba ment VIII. Henrik húgával, Máriával, aki ekkor házasodott össze XII. Lajos francia királlyal.
Franciaországban Anna először Mária királyné udvarhölgye volt, majd a 15 éves Klaudia királynéé, akivel közel 7 évet töltöttek együtt. Az udvarban tökéletesen megtanult franciául, megismerte a divatszokásokat, a francia kultúrát és az etikettet, valamint nagy érdeklődést mutatott a vallási filozófia iránt.
Anna elbűvölte a férfiakat, habár a vélemények különböztek a vonzerejét illetően. A velencei Marino Sanuto 1532 októberében látta őt, mikor VIII. Henrik találkozott I. Ferenccel Calaisnál. A férfi így írt Annáról: „nem a legszebb nő, akivel valaha találkoztam; közepes termetű, kreol bőrű, hosszú nyakkal, széles szájjal, kevésbé dús keblekkel…fekete szemei azonban gyönyörűek.” Simon Grynée 1531 szeptemberében azt írta Martin Bucer-nek, hogy Anna „fiatal, csinos, barna arcbőrű”. Lancelot de Carles elegánsnak és gyönyörűnek nevezte. A legrészletesebb, de egyben a legmegbízhatatlanabb leírás egy katolikus propagandistától, Nicholas Sanders-től származik. Az irat 1586-ban keletkezett, fél évszázaddal Anna halála után: „Boleyn Anna magas termetű nő volt, fekete hajjal, ovális és sápadt arccal. Azt beszélték, hogy az egyik felső foga kiállt és jobb kezén 6 ujj volt. Álla alatt volt egy nagy dudor, ami miatt magas nyakú ruhákat hordott.” Sanders Annát tartotta felelősnek a Rómától való elszakadásért, azért az irat valószínűleg Anna lejáratását szolgálta.
Anna franciaországi tartózkodása alatt buzgó kereszténnyé és humanista szelleművé vált. Habár támogatta a pápaság megtagadását, továbbra is elkötelezett és hű volt Szűz Máriához. Anna európai taníttatása 1521-ben véget ért és 1522 januárjában hazafelé hajózott.
VIII. Henrik udvarában: 1522-1533
Anna hazahívásának oka volt; össze akarták házasítani ír unokatestvérével, James Butlerrel. A férfi az angol udvarban él, szolgálatai miatt megkapta az Ormond grófja címet. A jegyességet azonban rövid időn belül felbontották. James Butler megházasodott, felesége Joan Fitzegarld, Desmond grófjának lánya lett.
Boleyn Máriát, Anna nővérét korábban, 1519 végén hívták haza Franciaországból. 1520 februárjában összeházasodott egy köznemessel, William Careyvel. Az esküvőn VIII. Henrik is megjelent és meghívta udvarába az ifjú feleséget; a király szeretője lett. Máriának ebben az időben két gyermeke is született; ez alapján feltételezhető, hogy apjuk VIII. Henrik volt.
Anna 1522. március 4-én mutatkozott be Henrik udvarában, amikor is bált tartottak a harci sikerek örömére. Anna megjelenése után a legdivatosabb és legszebb nők között tartották számon az udvarban és számos férfi udvarolt neki. Retha M. Warnicke, amerikai történész így jellemezte Annát: „Testtartása tökéletes, francia divat szerinti ruhái kifogástalanok voltak. Kecsesen és könnyeden táncolt, énekhangja kellemes. Tudott lanton és más hangszeren játszani, folyékonyan beszélt franciául. Figyelemre méltó, intelligens, éles eszű fiatal hölgy lehetett. Sugárzó energiája és vitalitása miatt vonzotta a tekinteteket. Ilyen egy tökéletes udvarbeli.”
Ebben az időben Annának Henry Percy, Northumberland grófjának fia udvarolt, titokban el is jegyezték egymást. George Cavendish, Thomas Wolsey bíboros embere szerint azonban a két fiatal nem volt szerető – vagyis Anna és Henry Percy között nem volt szexuális kapcsolat. A románcnak Percy apja miatt szakadt vége, nem támogatta az eljegyzést, Anna alacsony származása miatt. Cavendish szerint ekkor Annát visszaküldték családjához, de nem tudni, mennyi időre. Visszatérte után újra Aragóniai Katalin udvarhölgye lett.
Anna ezután egy másik férfival is szóba hozták. A kiváló Sir Thomas Wyatt, aki szintén az udvarban élt, Allingtonban nőtt fel, nem messze a Boleynek kenti birtokától. Wyatt elhagyta feleségét, ekkor kaptak szárnyra a híresztelések, miszerint Anna és a férfi között titkos románc folyik; Wyatt unokája a későbbiekben is ezen az állásponton volt, mikor nagyapjáról írt.
1525-től VIII. Henrik király kezdett el neki udvarolni. Néhányan állítják, hogy Anna kezdetben elutasította a király közeledését, kivédve ezzel azt, hogy a férfi a szeretőjévé tegye, ugyanis tanult húga, Mária korábbi hibájából, aki szerinte túl könnyen odaadta magát a királynak, s Henrik ezért unt rá olyan hamar. Anna többször el is hagyta az udvart és magányba húzódott családi birtokukon. A hosszú tiltakozással elérte célját: Henrik megígérte neki, hogy feleségül veszi.
Henrik első házasságának érvénytelenítése